Lüke vagyok…
2009 február 20. | Szerző: *Buzavirag*
Tudom hülyeség ilyenen kiborulni, de most nagyon megríkattak a fórumon. Miért vagyok olyan lüke, hogy felveszem egy vadidegen valójában aztsetudom kicsoda véleményét és bőgök miatta? Egyáltalán miért érzek csalódottságot egy fórum miatt? :S
Na, kiírva magamból csak jobb, most még bedugom a fejem a hidegvizes csap alá, oszt’ túlteszem magam rajta.
Sevillai borbély
2009 február 20. | Szerző: *Buzavirag*
Annyi mindenről akartam (volna) írni a héten, de azt se tudom, hol áll a fejem a sok teendőtől.
Szóval Sevillai borbély. Szép volt, jó volt, a rendezés tetszett, sok-sok humorral. A zene nem fogott meg nagyon, de baj sem volt vele. Nagy benyomást tett rám Figaró csíkos bugyogója, úgy festett benne, mint valami 150 kilós donnatonna a kacérnak szánt alsóneműjében. Mindenesetre ekkora sonkákat eleddig még csak nőn láttam 😀 Hozzátenném, ettől eltekintve Megyesi Zoltán remekül játszotta Figarót (igen, játszotta, nem csak énekelte!). Szintén nagy élmény volt az általam cseppet sem kedvelt Sárkány Kázmért a feje búbjáig összeborotvakrémezve (vagy tejszínhabozva?) látni. Ez a tökéletes szerep neki, folyton hülyét csinálnak belőle >:)~ Gonosz vagyok? Lehet, de nagyon nem kedvelem az ürgét.
Egyébként érdekes dolog látni Almaviva grófot, amint nagy elánnal udvarol Rosinájának…ugyanannak a Rosinának, akiről a Figaró házasságában már csak annyira vesz tudomást, hogy őrülten féltékeny rá. Persze rémlett ez irodalmi tanulmányaimból is, de rég volt az már 🙂
Újfent megállapítottam, hogy tökjó dolog tiszteletjeggyel páholyból nézni az előadást 🙂 Viszont úgy néz ki, hogy a síelés keresztül húzza némelyik operás tervemet, vigasztalhatatlan vagyok! 😉
És most vissza a cikkíráshoz…eh, haladhatnék jobban is…
Péntek 13.
2009 február 13. | Szerző: *Buzavirag*
Péntek 13.-a alkalmából íme egy fekete macska:
Egyébként tudja valaki, hogy a saját fekete macska is balszerencsét hoz-e?
Nekem mindenesetre eddig sikeres napom volt, elintéztem az okmányirodát és a bankot is (füstölgő romok megettem >:)~ ).
Művelődjünk
2009 február 11. | Szerző: *Buzavirag*
Teljes siker! Ó igen, ma délben nyitva találtam, sikerrel megostromoltam és bevettem a Ház jegypénztárát. Előttem három idős hölgy állt sorba, egykettőre be is szerezték a jegyeiket. Illetve akkor még így hittem…ugyanis amint sorra kerültem, a vásárlással töltött, Trója ostromának hosszával vetélkedő időintervallum alatt (lehetett vagy öt perc), egyikőjük csekély két alkalommal jött oda, vágott bele a szavamba és tolt odébb, mert valami azonnal megbeszélendő, sürgős problémája akadt. Az első alkalommal annyira megdöbbentett vele, hogy csendben hagytam, had intézze a dolgát. Illetve morfondíroztam egy kört azon, hogy most tényleg nem veszi észre, hogy épp egy jegyvásárlás közepén vagyok, ő meg arrébb lökött? De nem vette észre :O Most vagy nyuszi vagyok, vagy nagggyon jólnevelt >:)~ Ki-ki döntse el bátran, melyiknek tart.
No mindegy, megtudta amit szeretett volna, én is dűlőre jutottam a pénztáros hölggyel a Trubadúrt illetően. Ám az Orfeusz és Euridiké jegyek ügyének megtárgyalása alatt már meg sem lepett, amikor egy határozott hang a szavamba vágva közölte, hogy rossz jegyet kapott, és ezt azonnal rendezni kell. Ezen a ponton nyílt ki a csipám, és szépen jólnevelten megkértem a nénikét, ugyan várjon már, amíg kifizetem a jegyeimet és végzek. Azóta is ámulok magamon, milyen higgadt voltam, elvégre nem szokásom. A nénike meg utána nagyon lapított, talán leesett neki a tantusz >:)~
Hm, valami azt súgja, hogy ketten együtt, nénike és én, kicsit kiakasztottuk azt a szegény pénztárost…
Lényeg a lényeg, megvannak a jegyek! Csak a Fideliot nem sikerült beszereznem, azt állítólag csak jövő hónapban lehet elhozni. Akkor viszont nem értem, miért üzenték azt Apának, hogy már most it elhozhatjuk? Na mindegy, úgyis megyek beszerző körútra március elején, majd akkor 🙂
Egyébként meg idén randa fehér papírra nyomtatják az operajegyet, a szép régi színes helyett. Vigasztalhatatlan vagyok…
Művelődjünk
2009 február 10. | Szerző: *Buzavirag*
A programom szépen alakul, péntek este opera (Sevillai borbély), szombaton cirkusz.
Ellenben márciusra nem sikerült operajegyet venni, mert csak 5-ig volt nyitva a pénztár :S Úgyhogy holnap megint futhatok egy kört a Ház felé, mert a következőket sikerült beterveznünk:
– A trubadúr
– Orfeusz és Euridiké
– Anyegin (erre már megvan a jegy :D)
Engem még érdekelne a Karamazov testvérek, a Mahagonny és a Szenvedély – balett est is, de Esztit nem hozta lázba. Most vagy megveszem rájuk a jegyet és csak eljön velem valaki, vagy kimarad. Hm, komoly dilemma…
Vásárfia
2009 február 10. | Szerző: *Buzavirag*
Szóval családom, ha már egyszer itthon hagytak és nélkülem mentek az Újvilágba (ahh, sosem bocsátom meg >:)~ ), mindenféle vásárfiával próbált meg kiengesztelni. Na jó, végül is sikerült nekik. Pláne hogy a kellő lélektani pillanatban bevetettem némi érzelmi zsarolást, hogy ha már ez kimaradt, akkor nem fújjuk le a síelést, elvégre jusson már nekem is valami a jóból 😀
Szóval vásárfia. Kezdeném azzal, amelyik kapcsán levontam egy igen komoly tanulságot: jelesül áruld el a családodnak, hogy színes esernyőt szeretnél venni, és az isten se ment meg attól, hogy kapj egyet. Voilá:
Aú…Hm, aki tudja, melyik ruhámhoz megy ez a szépség, tegye fel a pracliját és árulja el nekem is. Messzeföldön híres vagyok a lángoló rózsaszínű cuccaimról >:)~ Mindenesetre a mai sűrű havaseső közepette felavattam az esernyőt (az ernyő védelmében elmondom, hogy kiválóan működött), és megállapítottam, hogy egy kétségtelen előnye van: nincs az a taxis, őrülten száguldozó autós, avagy bicikli futár, aki ne szúrna ki már kilométerekről, és ne engedne át a zebrán eme vidám neon fényben ragyogó esernyővel a kezemben 😀 A színével azért egy darabig még barátkoznom kell, azt hiszem.
#2, az egyiptomi mau, avagy egy jó évtizede várt macskaszaporulat. Cirka két héttel ezelőtt egyszer csak megcsörrent a telefonom, a vonalban apám a világ másik végéről, a következőt mondván: “Itt állok a Metropolitan shop-jában, mekkora is az a macska, amit szeretnél?”. Mondtam neki, hogy a legkisebb, de nyugodtan hozhatja a fél méter magas bronz változatot is >:)~ .
Még távolabbi előzmény: cirka 15 éve vettem egy makka-szobrocskát a gondosan gyűjtögetett zsebpénzecskémből, ugyanezen múzeumban. Csakhogy szegény immár csak félfülű (“Ez a macska mégis nagyszerű, habár amint látszik, félfülű”, tudjátok…), a költözéskor ugyanis kisebb baleset érte. A letört fül meg elveszett, mielőtt visszaragaszthattam volna. Úgyhogy nosza, kértem neki egy két füllel rendelkező testvérkét. Íme, jobboldalt a rangidős, középen az újonc (szigorúan két füllel ellátva), baloldalt pedig egy fából faragott testvérke:
#3: Csokiiii minden mennyiségben!
Ennek csak annyi története van, hogy már kint volt a család, amikor eszembe jutott, hogy kéne nékem ilyen is. Még a fórumon volt valaha ezer éve egy topic erről a csokiról, meg abban a vegyes minicsokis dobozban is szokott lenni, és hát finom…gondoltam hátha találnak. Hoztak is, igaz anyám utóbb kifejtette, hogy először nem értették, minek nekem tusfürdő Amerikából :DDD
Ja, a kávés muffin nagy sikert aratott, apám szerint finomabb, mint valaha. Lol!
Lakótársaim
2009 február 7. | Szerző: *Buzavirag*
Egyfelől adva van Bendegúz, a tizedik emelet fekete ördöge. Lelkületét tekintve egy sündisznóra hasonlít leginkább – “Hozzám ne érj!” -, ennek ellenére hatalmas lelke van és folyamatos törődést igényel. Ki mondta, hogy a macskákkal keveset kell foglalkozni? Üzenem neki, hogy sosem látott még igazi családtagnak tekintett cicát. Persze nem kell őket sétáltatni, de ha itthon vagyok, árnyékként követnek. Értsd: minimum ugyanabban a szobában szeretnek tartózkodni, mint én, ha egy mód van rá, úgy alszanak, hogy érintkezzenek velem. Még jobb, ha folyamatosan vakargatom a fülük tövét. De a legjobb, ha a számítógép és énközöttem durmolhatnak, természetesen mindkettő egyszerre, a kezemen nyugtatva konok kis fejüket. Na de vissza a bemutatkozáshoz…
(És igggggen, az imént emlegetett jelenségnek épp most esett áldozatául a kávém…ha kávéfoltok jelennének meg a monitoron, senki se lepődjön meg…grrr….).
Hol is tartottam? Ja igen, szóval Mr. Sündisznónál. Származására nézve utcai bandita. Vagy egy évig tartott megszelidítenem, amíg elhitte, hogy nem kell minden mozdulatra drótkefe farokkal menekülni, és hogy a gazdi nagylábujjának rendeltetése nem az, hogy a macska hajnali négykor beleharapjon. Mára (lassan 5 éves lesz őkelme) önmagához képest megdöbbentően szelíd és bújós lett, de még mindig nem lehet csak úgy felkapni és megdögönyözni. Ja és ha nem említettem volna, imádom 😀
Íme, ez volt ő, közös életünk kezdetén:
És ma:
Kettes számú bentlakó mindenki szívecsücske Maya cica. Hát ő aztán egy igazi dögönyözhető, szeretgethető plüssmacska 😀 Egy évvel később érkezett, mint Bendegúz, pár nappal Karácsony előtt, hegyes fülecskékkel, cérnahanggal, halált megvető bátorsággal és imádnivaló barna tappancskákkal. Na jó, bevallom rajongok a kis csokitalpúakért, Maya cica érkezését jó 10 év vágyakozás előzte meg egy thai makka iránt. Íme ő, érkezése másnapján:
És az egyik kedvenc képem róla:
Ezek pedig ők ketten, együtt, a két elválaszthatatlan, örök pofozkodó, együtt durmoló, ajtó előtt óbégató, a jin és yang az életemben:
Muffinok
2009 február 7. | Szerző: *Buzavirag*
Szóval mit érdemel az a bűnös, aki hülye fejjel este 11-kor süt muffint? Hát azt, hogy csak másnap ehet belőle…
Ráadásul későn jöttem rá, hogy nincs itthon megfelelő állapotú tej. Ami volt, az már a saját lábán mászott volna odébb – hát ezért utálok tejet venni, mert csak a sütikbe használom, abba meg sose kell egy liternyi és a maradék megromlik. Bár tudom, igazság szerint tejnek se igazán nevezhető ez a dobozos izé, de lusta vagyok, na…evvan. Úgyhogy improvizálnom kellett és most van kávés-gyümölcsös muffinom 😀 Finom lett 🙂 Remélem a családnak is tetszeni fog vasárnap. Mondjuk eszi, nem eszi, nem kap mást alapon sok választási lehetőségük nem lesz >:)~
Nos, mivel a muffin eme módosított változata is sikert aratott, ímé egy recept:
1 zacskó sütőpor
20 dkg cukor
15 dkg margarin
0,5 dl olaj
3 tojás
1 pohár tejföl
Ánizs, gyömbér
Kávé – elvileg kb. 1 deci, de egy kicsit több kellett bele
Szárított gyümölcsök (ezúttal vörösáfonya és meggy)
Mogyoró (apróra törve)
Megjegyzés: a liszt egy részét zabkorpával szoktam helyettesíteni, mert a család úgy szereti.
Szépen keverjünk össze mindent (a margarint érdemes felolvasztani), aztán 10 percig nagy lángon, 10 percig alacsonyabb hőfokon süssük meg a muffinokat.
Mégegyszer köszi a receptet, Heny 😉
Báli előérzetek
2009 február 21. | Szerző: *Buzavirag*
Figyeltétek már, milyen szépen csillog a napsütésben a behavazott budai táj? Én rendszeresen nézem. Még szebb lenne, ha egy lakóteleppel közelebb lennék a Dunához, akkor látnám a Margit-szigetet is. No de ne legyünk telhetetlenek.
Látszólag nagyon ráérek itt bámulni a tájat, de valójában csak szünetet tartok a sok okosság olvasgatása közben (cikkírás, ugyebár). Ráadásul nem nagyon tudok mit csinálni, mert reggel szépen elbattyogtam a fodrászhoz, úgyhogy most van csini frizurám (túlcsillogom még a havat is, pereg mindenfelé a csillámpor :D), sőt sminkem is. Amire ugyebár vigyázni kell, hogy még este is ilyen szép legyen majd. Marad az olvasás és a panorámában való gyönyörködés. A sminket is megcsináltattam egy profival, mivel rá kellett ébrednem, hogy nem tudom, hogyan kellene egy bordó-piros ruhához kifesteni magam.
Teljesen szerelmes vagyok a szépséges új ruhámba 🙂 Gyakrabban kéne bálba mennem, akkor többször is felvehetném. Elvileg persze nem illik, na de amilyen gyakran én megjelenek ilyen eseményeken, gyanítom a kutya se venné észre. Alig várom már, hogy felvehessem. Ami nem is egyszerű mutatvány, ugyanis öltöztetőnő kell hozzá, aki szépen befűzi. Szerencsére sikerült találnom egy alkalmas barátnőt erre a szerepre 🙂
Oldal ajánlása emailben
X