Vásárfia

2009 február 10. | Szerző: *Buzavirag*

Szóval családom, ha már egyszer itthon hagytak és nélkülem mentek az Újvilágba (ahh, sosem bocsátom meg >:)~ ), mindenféle vásárfiával próbált meg kiengesztelni. Na jó, végül is sikerült nekik. Pláne hogy a kellő lélektani pillanatban bevetettem némi érzelmi zsarolást, hogy ha már ez kimaradt, akkor nem fújjuk le a síelést, elvégre jusson már nekem is valami a jóból 😀

Szóval vásárfia. Kezdeném azzal, amelyik kapcsán levontam egy igen komoly tanulságot: jelesül áruld el a családodnak, hogy színes esernyőt szeretnél venni, és az isten se ment meg attól, hogy kapj egyet. Voilá:

Aú…Hm, aki tudja, melyik ruhámhoz megy ez a szépség, tegye fel a pracliját és árulja el nekem is. Messzeföldön híres vagyok a lángoló rózsaszínű cuccaimról >:)~ Mindenesetre a mai sűrű havaseső közepette felavattam az esernyőt (az ernyő védelmében elmondom, hogy kiválóan működött), és megállapítottam, hogy egy kétségtelen előnye van: nincs az a taxis, őrülten száguldozó autós, avagy bicikli futár, aki ne szúrna ki már kilométerekről, és ne engedne át a zebrán eme vidám neon fényben ragyogó esernyővel a kezemben 😀 A színével azért egy darabig még barátkoznom kell, azt hiszem.

#2, az egyiptomi mau, avagy egy jó évtizede várt macskaszaporulat. Cirka két héttel ezelőtt egyszer csak megcsörrent a telefonom, a vonalban apám a világ másik végéről, a következőt mondván: “Itt állok a Metropolitan shop-jában, mekkora is az a macska, amit szeretnél?”. Mondtam neki, hogy a legkisebb, de nyugodtan hozhatja a fél méter magas bronz változatot is >:)~ .
Még távolabbi előzmény: cirka 15 éve vettem egy makka-szobrocskát a gondosan gyűjtögetett zsebpénzecskémből, ugyanezen múzeumban. Csakhogy szegény immár csak félfülű (“Ez a macska mégis nagyszerű, habár amint látszik, félfülű”, tudjátok…), a költözéskor ugyanis kisebb baleset érte. A letört fül meg elveszett, mielőtt visszaragaszthattam volna. Úgyhogy nosza, kértem neki egy két füllel rendelkező testvérkét. Íme, jobboldalt a rangidős, középen az újonc (szigorúan két füllel ellátva), baloldalt pedig egy fából faragott testvérke:

#3: Csokiiii minden mennyiségben!

Ennek csak annyi története van, hogy már kint volt a család, amikor eszembe jutott, hogy kéne nékem ilyen is. Még a fórumon volt valaha ezer éve egy topic erről a csokiról, meg abban a vegyes minicsokis dobozban is szokott lenni, és hát finom…gondoltam hátha találnak. Hoztak is, igaz anyám utóbb kifejtette, hogy először nem értették, minek nekem tusfürdő Amerikából :DDD

Ja, a kávés muffin nagy sikert aratott, apám szerint finomabb, mint valaha. Lol!