Bekukk

2009 március 28. | Szerző: *Buzavirag*

Megvagyok ám még, csak kicsinyég sűrűre sikeredett az utóbbi időszak.
Lássuk csak, először is voltunk síelni Ausztriában. Pár napot öcsibácsi osztályával, Mariazellben. Na ide nem megyünk többet, valahogy nem tudtak meggyőzni minket a helyiek arról, hogy amolyan hűde vendégszerető népség. Sőt…inkább hasonlított a hangulat egy balatoni ócska lehúzós helyére, mint az általam eddig ismert Ausztriára. Senki ne értse félre, a jó balatoni helyek ellen semmi kifogásom, de itt a tipikus magyaros rabold-le-és-még-köpd-is-szemen mentalitás érvényesült. Szerencsére a pályák jók voltak és esett egy csomó hó is 😀
Aztán apa kivételével mentünk tovább a jó öreg Hopfgartenbe egy hétre. Semmit sem változott 😀 Végig havazott itt is, úgyhogy finom friss havunk volt. Ez jól is jött, mert egyébként elég meleg volt (lent a faluban váltakozva esett és havazott), úgyhogy ha nincs a finom friss hó, valószínűleg vizisíeltünk volna…Hoztam több tonnányi csokit és gumicukrot 🙂

Aztán szépen hazajöttünk egy pénteki napon, én meg a rákövetkező hétfőn kidőltem középfül-gyulladással 🙁 Ilyen se történt velem 5 éves korom óta, ráadásul egy kaposvári hétvégém bánta a dolgot, ami határozottan bosszant. Még mindig pattog a fülem, remélem elmúlik. Úgyhogy életemben először betegszabin voltam (micsoda felemelő gondolat…). Kíváncsi lennék, miért pont olyankor talált meg az utóbbi 10 évben komolyabb betegség, amikor Bánfival lenne dolgom? Grrr…amikor vakbél-gyulladás gyanújával kórházba kerültem, akkor is a nála tartandó kiselőadásra kellett volna készülnöm. Igaz anno végül meg tudtam tartani a kiselőadást, most meg nem 🙁