1. Sz. Napirendi Pont: Makkabetegség

2009 február 28. | Szerző: *Buzavirag*

A cicus köszöni szépen (a gazdi nemkülönben!) mindenkinek az együttérzést! Nagyon ránkfért 🙁

A jó hír, hogy jobban van, enni eszik, kapott egy csomó gyógyszert. Viszont azóta egyszer sem ment ki a garázsból, ami azért elárulja, hogy nincs jó bőrben. Alig várom, hogy láthassam, ma megyek ki a családhoz.
A rossz hír, hogy megvan a diagnózis, és macska  AIDS-e van 🙁 Az orvos azt mondta, hogy egyelőre nem altatná el, de nem tud semmi biztosat mondani arról, hogy mennyi ideje van még :'(

 

Szóda cica, mi lesz veled?

2009 február 24. | Szerző: *Buzavirag*

Szóda cica súlyos beteg 🙁 Tegnap este még az sem volt biztos, hogy megéri-e a reggelt szegénykém. Vért hányt, anya berohant vele az ügyeletre. Ott kiderült, hogy gyakorlatilag nincs keringése, ki van hűlve és azért nem tud enni, mert rettenetes állapotban van a szája belülről :'(
Most bent tartják pár napig, hátha kicsit jobb állapotba kerül és akkor legalább vért tudnak venni tőle, hogy megnézzék.

Tudom én már rég, hogy öreg már (14 éves) és beteg is, nyár óta csontsovány. De ez most akkor is nagyon szívenütött :'(

Pillanatkép

2009 február 10. | Szerző: *Buzavirag*

Lakótársaim

2009 február 7. | Szerző: *Buzavirag*

Egyfelől adva van Bendegúz, a tizedik emelet fekete ördöge. Lelkületét tekintve egy sündisznóra hasonlít leginkább – “Hozzám ne érj!” -, ennek ellenére hatalmas lelke van és folyamatos törődést igényel. Ki mondta, hogy a macskákkal keveset kell foglalkozni? Üzenem neki, hogy sosem látott még igazi családtagnak tekintett cicát. Persze nem kell őket sétáltatni, de ha itthon vagyok, árnyékként követnek. Értsd: minimum ugyanabban a szobában szeretnek tartózkodni, mint én, ha egy mód van rá, úgy alszanak, hogy érintkezzenek velem. Még jobb, ha folyamatosan vakargatom a fülük tövét. De a legjobb, ha a számítógép és énközöttem durmolhatnak, természetesen mindkettő egyszerre, a kezemen nyugtatva konok kis fejüket. Na de vissza a bemutatkozáshoz…
(És igggggen, az imént emlegetett jelenségnek épp most esett áldozatául a kávém…ha kávéfoltok jelennének meg a monitoron, senki se lepődjön meg…grrr….).

Hol is tartottam? Ja igen, szóval Mr. Sündisznónál. Származására nézve utcai bandita. Vagy egy évig tartott megszelidítenem, amíg elhitte, hogy nem kell minden mozdulatra drótkefe farokkal menekülni, és hogy a gazdi nagylábujjának rendeltetése nem az, hogy a macska hajnali négykor beleharapjon. Mára (lassan 5 éves lesz őkelme) önmagához képest megdöbbentően szelíd és bújós lett, de még mindig nem lehet csak úgy felkapni és megdögönyözni. Ja és ha nem említettem volna, imádom 😀

Íme, ez volt ő, közös életünk kezdetén:

És ma:

Kettes számú bentlakó mindenki szívecsücske Maya cica. Hát ő aztán egy igazi dögönyözhető, szeretgethető plüssmacska 😀 Egy évvel később érkezett, mint Bendegúz, pár nappal Karácsony előtt, hegyes fülecskékkel, cérnahanggal, halált megvető bátorsággal és imádnivaló barna tappancskákkal. Na jó, bevallom rajongok a kis csokitalpúakért, Maya cica érkezését jó 10 év vágyakozás előzte meg egy thai makka iránt. Íme ő, érkezése másnapján:

És az egyik kedvenc képem róla:

Ezek pedig ők ketten, együtt, a két elválaszthatatlan, örök pofozkodó, együtt durmoló, ajtó előtt óbégató, a jin és yang az életemben: