Figyeltétek már, milyen szépen csillog a napsütésben a behavazott budai táj? Én rendszeresen nézem. Még szebb lenne, ha egy lakóteleppel közelebb lennék a Dunához, akkor látnám a Margit-szigetet is. No de ne legyünk telhetetlenek.
Látszólag nagyon ráérek itt bámulni a tájat, de valójában csak szünetet tartok a sok okosság olvasgatása közben (cikkírás, ugyebár). Ráadásul nem nagyon tudok mit csinálni, mert reggel szépen elbattyogtam a fodrászhoz, úgyhogy most van csini frizurám (túlcsillogom még a havat is, pereg mindenfelé a csillámpor :D), sőt sminkem is. Amire ugyebár vigyázni kell, hogy még este is ilyen szép legyen majd. Marad az olvasás és a panorámában való gyönyörködés. A sminket is megcsináltattam egy profival, mivel rá kellett ébrednem, hogy nem tudom, hogyan kellene egy bordó-piros ruhához kifesteni magam.
Teljesen szerelmes vagyok a szépséges új ruhámba 🙂 Gyakrabban kéne bálba mennem, akkor többször is felvehetném. Elvileg persze nem illik, na de amilyen gyakran én megjelenek ilyen eseményeken, gyanítom a kutya se venné észre. Alig várom már, hogy felvehessem. Ami nem is egyszerű mutatvány, ugyanis öltöztetőnő kell hozzá, aki szépen befűzi. Szerencsére sikerült találnom egy alkalmas barátnőt erre a szerepre 🙂