Zsúfolt hétfő
2009 április 14. | Szerző: *Buzavirag*
Elég eseménydús egy nap volt ez. Először is reggel a metrón sikeresen meghódítottam egy férfiszívet 😀 Egész helyes volt, és az irodáig elkísért. Most kíváncsian várom a fejleményeket 🙂
Másodszor Gyíkarc beteg, lehet hogy hetekig nem jön. Kórházban van szegény. Nem irigylem…
Munka után ki akartam menni a Margit szigetre, de elég gyanús volt az idő. Mindenesetre metróval indultam hazafelé, mert sejtettem, hogy a Kossuth téren át vezető legrövidebb útvonal nem lenne a legjobb ötlet. Bár ki tudja, foghattam volna libát, és akkor most lenne vacsi 😀 Szóval metró, de leszálltam a Nyugatinál, hátha mégsem lesz eső felkiáltással…el is jutottam az első buszmegállóig a Nyugati téren. Addigra úgy ömlött az eső, mintha megérkezett volna a monszun (vagy a globális felmelegedés). Időnként vízszintesen esett a jég, a vízcseppek pedig olyan vehemensen csapódtak be, hogy nem egyszerűen buborékok, hanem valódi víz-tulipánok keletkeztek mindenfelé. Meglepően szép volt, ráadásul legalább negyed órán át gyönyörködhettem benne, mígnem annyira csillapult az eső, hogy el tudtam szaladni – esernyővel – a legalább 20 méterre lévő metrólejáratig 😀 Ennyit a sétáról…meg a bevásárlásról is, a lakótelepi boltot ugyanis teljesen kiütötte a vihar, előreláthatólag még egy órán át szerelni akarták a nem működő villanyt. Nekem meg nem volt kedvem annyit várni, így hazajöttem.
Egyébként volt egy olyan érzésem, hogy oka volt annak, hogy most nem jutottam ki a Szigetre. De hogy mi, arra csak akkor jöttem rá, amikor hazaértem. Ugyanis amikor hazaértem, látom hogy csütörtökön jönnek Díjbeszedőék vízórát ellenőrizni…ezzel csak az a baj, hogy az egyik órám feldobta a pracliját. Én meg utálok ilyesmit intézni, meg lusta is vagyok, így aztán elég hosszú ideje ebben az állapotban leledzik az órácskám…khm…viszont a fentiek következtében elég korán hazaértem ahhoz, hogy még fel tudjam hívni a vízműveket, hogy mi is a teendő, plusz a megbízott vállalkozójukat, hogy ugyanmár csereberéljenek nálam órát. És voilá – állítólag holnap reggel jönnek. Most tök büszke vagyok a kis ügyintéző önmagamra (elég egy óra leolvasással megfenyegetni, máris szárnyakat kapok :D). Még jó, hogy Gy. nincs a héten, így legalább nem lesz nagy gáz, hogy elkések.
Apropó, úgy néz ki, hogy Hiller marad miniszter, úgyhogy most reménykedek bőszen, hogy mégis lesz apának állása továbbra is…
Húsvét
2009 április 13. | Szerző: *Buzavirag*
Jó hogy ilyen szép idő lett húsvétra 🙂 Sütöttem mézeskalácsot, szigorúan húsvéti figurákkal. Úgyhogy voltak mindenféle nyuszik, kacsák, bárányok. Íme az eredmény:
Szokás szerint sikert arattam vele, a család is örült neki, a szomszédok meg felfalták a családnak vitt adag felét. Pontosabban Béla 😀
Tegnap este őrült szalonna- és kolbászsütögetést rendeztünk a kertben, szigrorúan fittyet hányva mindenféle előírásnak, miszerint a koleszterin és társai károsak. Lehet hogy úgy van, viszont nagyon finomak 🙂 Emellett volt még meggyes pite, húsvéti kalács, beigli, ha valaki éhes maradt volna. És akkor még nem említettem a csokoládék tömkelegét, amit valami gyanús illetőségű Nyúl hagyott szanaszét a kertben.
Ma, miután hazaértem, gyorsan kimentem még a Szigetre sétálni egyet. Persze a fél város ott volt (a másik fele meg Szentendrén, a belvárosban). Kicsit elkedvetlenít, hogy rajtam kívül mindenki családdal mászkál a Szigeten (csak nekem nem jut egy pár? Brühühü…), de olyan jó ott sétálni! Megnéztem az állatkertet, az egyik páva épp udvarolni próbált egy nősténynek, de az nem nagyon vett róla tudomást. Hm…A romokhoz meg építettek még egy felüljárót, hogy onnan is meg lehessen bambogni őket. Kiskoromban folyton a falak tetején mászkáltam 🙂
Maya meg épp tavaszi vedlést rendez, az egész lakást beteríti a levetett bundájával. Áááá…
Konferencia
2009 április 4. | Szerző: *Buzavirag*
Kérem tisztelettel, ezennel túl vagyok életem első konferencia-megjelenésén és hivatalos publikációján. Éljen és hip-hip-hurrá!
Szokásom szerint az utolsó utáni pillanatban készültem el az előadásommal (jó lenne már leszokni erről). Viszont többek szerint is teljesen lazának tűntem előadás közben. Érdekes, mert rengeteget stresszeltem előtte, igaz egy idő után úgy döntöttem, hogy juszt is tök jó leszek 🙂 Ebben nem kis segítségemre volt pár finoman szólva is link (bár inkább retardáltat kéne mondanom…) csoporttársam jelenléte és hozzáállása. Ha más szinte semmi felkészüléssel ki mer állni beszélni, akkor én mit idegelem magam, miközben hetek óta erre készülök? Igaz a saját normáimat így sem sikerült elérnem, ahhoz túl lusta voltam most is. Na de még így is “Ugye te olyan szorgalmas lány vagy?” típusú ember vagyok (mondá az egyik retardált, pfff…)
Egyébként íme a konferencia hivatalos oldala:
http://kk2009.ke.hu/
Egyébként érdekes emberek vannak, páran a csoportból már csütörtökön 11-re megérkeztek Kaposvárra (a hivatalos program 2-kor kezdődött). És helyből elkezdtek inni. Mire én odaértem egy óra körül, már elfogyott két üveg bor (4 főre, de a nagy részét gondolom a három fiú itta meg), és a sokadik fröccsnél tartottak. A plenáris előadásokból végighallgattak legalább fél órát, a fennmaradó időt a Diáktanyán töltötték, további ivászat keretében fél 7-ig. Mondanom sem kell, már vacsora előtt volt, aki enyhén részeg volt, vacsora alatt pedig már masszívan. Gondolok itt arra, amikor a többiek már jobbnak látják leállítani az illetőt és beletölteni egy liter ásványvizet…A jelenséget önmagában sem értem, de ami tényleg kiborító tud lenni, amikor Mr. Retardált részegen nyomul és nem képes felfogni, hogy NEM. És még jó fejnek is hiszi magát. Brrr.
No, most jól kipanaszkodtam magam, megyek átadom magam az édes semmittevésnek 🙂 Elvégre már rendet raktam, betettem a második adag ruhát a mosógépbe, főztem ebédet és egyáltalán: kezdem úgy érezni, hogy lesz valami a PhD-mból. Ezek után csak megérdemlek egy kis lazítást, nemde?
Szóda cica
2009 március 28. | Szerző: *Buzavirag*
Drága öreg cicám eltávozott, közvetlenül a síelés előtt. Még elbúcsúzott tőlünk…Remélem most már az örök vadászmezőkön vadászik rigókra és mókusokra.Azt hiszem, ennél többet nem igen tudnék írni róla, valahogy nem megy 🙁
Bekukk
2009 március 28. | Szerző: *Buzavirag*
Megvagyok ám még, csak kicsinyég sűrűre sikeredett az utóbbi időszak.
Lássuk csak, először is voltunk síelni Ausztriában. Pár napot öcsibácsi osztályával, Mariazellben. Na ide nem megyünk többet, valahogy nem tudtak meggyőzni minket a helyiek arról, hogy amolyan hűde vendégszerető népség. Sőt…inkább hasonlított a hangulat egy balatoni ócska lehúzós helyére, mint az általam eddig ismert Ausztriára. Senki ne értse félre, a jó balatoni helyek ellen semmi kifogásom, de itt a tipikus magyaros rabold-le-és-még-köpd-is-szemen mentalitás érvényesült. Szerencsére a pályák jók voltak és esett egy csomó hó is 😀
Aztán apa kivételével mentünk tovább a jó öreg Hopfgartenbe egy hétre. Semmit sem változott 😀 Végig havazott itt is, úgyhogy finom friss havunk volt. Ez jól is jött, mert egyébként elég meleg volt (lent a faluban váltakozva esett és havazott), úgyhogy ha nincs a finom friss hó, valószínűleg vizisíeltünk volna…Hoztam több tonnányi csokit és gumicukrot 🙂
Aztán szépen hazajöttünk egy pénteki napon, én meg a rákövetkező hétfőn kidőltem középfül-gyulladással 🙁 Ilyen se történt velem 5 éves korom óta, ráadásul egy kaposvári hétvégém bánta a dolgot, ami határozottan bosszant. Még mindig pattog a fülem, remélem elmúlik. Úgyhogy életemben először betegszabin voltam (micsoda felemelő gondolat…). Kíváncsi lennék, miért pont olyankor talált meg az utóbbi 10 évben komolyabb betegség, amikor Bánfival lenne dolgom? Grrr…amikor vakbél-gyulladás gyanújával kórházba kerültem, akkor is a nála tartandó kiselőadásra kellett volna készülnöm. Igaz anno végül meg tudtam tartani a kiselőadást, most meg nem 🙁
3. Sz. Napirendi Pont: Operabál
2009 február 28. | Szerző: *Buzavirag*
Akkor hát az ígért élménybeszámoló – bár voltak bizonyos kételyeim, hogy le merjem-e írni, mert az azóta eltelt egy hétben többször is találkoztam azzal a vélekedéssel, hogy csak szociálisan érzéketlen, empátia nélküli, rongyrázó alakok jelennek meg ilyen helyen. Hm. Megfontoltam és arra a következtetésre jutottam, hogy ha egyszer besétál az ajtón egy mondhatni ajándék lehetőség, hogy kipróbáljak valamit, akkor nem szeretném kihagyni. Ezen az alapon érzéketlen bunkó mindenki, aki vesz egy könyvet, egy CD-t, vagy elmegy az Állatkertbe, hiszen azt a pénzt akár oda is adhatta volna egy menhelynek vagy kórháznak. A különbség csak a léptékekben. van. Ráadásul nem gondolom, hogy ha nem rendezik meg a bált, akkor az a pénz pont a kórházaknál landolt volna , vagy az árva gyerekeknél. Mit mondhatnék még? Nekem volt egy csodálatos estém, olyan érzés volt, mintha egy éjszakára gondtalan királykisasszonnyá változtam volna. Ki tudja, talán más is így éli meg. Nnna, ennyit a puffogásról, jöhet a beszámoló.
Ismét megállapíthattam, hogy menthetetlenül romantikus nőszemély vagyok, aki a szíve mélyén arra vágyik, hogy egész télen bálról bálra röppenhessen. Mintha lenne rá lehetőségem, haha :D. Akárhonnan is nézem, ez volt életem második bálja (tehát már nem vehetek fehér ruhát bálba), vagyis átlagosan 13,5 évente bálozok. Na ja, nincs sok értelme statisztikai mutatókat számolni ilyen dolgokra 😀
Szóval mint kiderült, protokoll jegyet kaptunk, egyenesen a Vörös szalonba. Ez azzal járt, hogy az oldalsó bejáraton mehettünk be (miután sikerrel átjutottunk a fémdetektoros kapun :O), ahol is sikeresen kicseleztük a fotósokat. A Velvet és társai amúgy sem pont ránk kíváncsiak, azt hiszem. Legalábbis érdekes módon az eseményről készült, és a médiában megjelent fotókon kizárólag az a kb. kéttucat “celeb” szerepel, akik jelen voltak. A maradék elhanyagolható számú (párezer) bálozó legfeljebb a háttérben csellenghet. Még mondja nekem valaki, hogy a médiának nem a hatásvadász hangulatkeltés az egyetlen célja!
Apa persze a fél estét végigdolgozta, de ő mindig, mindenhol ezt csinálja >🙂~ Most már azt is elmondhatom magamról, hogy jártam a díszpáholyban (remek hely!). Sőt, elvileg lett volna kijelölt helyünk is az onnan nyíló jobboldali páholyban a nyitótánc alatt, de mi lementünk közelről nézni a műsort. Apropó, Franco Nero és Medveczky Ilona is alig pár méter távolságra ült tőlünk – előbbi nagyon diplomatikus és udvarias kis beszédet mondott, utóbbi pedig hosszas „spontán” táncbemutatót tartott az est folyamán. Természetesen jelen volt egy csomó operaházi és minisztériumi ember is – nekem is sikerült felismernem vagy 3-4 arcot, akikkel apa miatt már többször összefutottam. Egyébként vagy nem volt ott annyi „híresség”, mint amennyire számítottam, vagy tényleg végzetesen műveletlen vagyok etéren, mert alig láttam ismert arcokat. Találkoztunk néhány régi ismerőssel, úgyhogy volt nagy közös öröm is 🙂
Az épület mint mindig, most is meseszép volt, ráadásul ilyenkor egészen a hátsó színpadig lefedik a nézőteret, a színpadi árkot, illetve a színpadot is, és jókora báltermet alakítanak ki. Egy csomó asztal fent van a színpadon és a színpadra helyezett díszlet-emelvényeken. Természetesen jól és rosszul öltözött emberek tömege volt jelen. Láttam néhány meseszép ruhát, és egy csomó elképesztően előnytelen, ronda, közönséges darabot is. Na de „Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?”. Úgyhogy elröppent pár kissé gunyoros élű megjegyzés közöttünk 🙂 Hát igen, ennyiben apámra ütöttem, remek párost alkotunk 😀
A nyitótánc szép volt, elhangzott néhány opera-részlet a Manon Lescautból és a Traviataból. Igazság szerint az én operához szokott ízlésemnek egy kicsit kevés volt, lehetett volna hosszabb is a műsor, na de ne legyünk telhetetlenek. Az opera iránti szenvedélyemet úgyis kiélhettem tegnap este (Anyegin), no meg jövő kedden is megyünk a Trubadúrra 🙂
A ruhám remek választásnak bizonyult. Először is remekül éreztem benne magam. Miért nem lehet mindig ilyet hordani?. Másodszor mindenki áradozott, hogy milyen jól nézek ki. Harmadszor újfent megállapítottam, hogy bár rendszeresen hordhatnék ilyen ruhát, egyszerűen csodálatos érzés egy gyönyörű, földig érő, csillámló ruhában pörögni-forogni. Eleinte kicsit nehezen kaptam levegőt a fűző miatt, aztán hamar rájöttem, hogy már csak emiatt is mindig szépen ki kell húzni magam – akkor ugyanis tudok levegőt venni 🙂 A cipőm is remekül vizsgázott, minden gond nélkül állta a sarat egész éjjel – pedig jó hosszú este volt, mert fél 4-re értem haza. Azért bent csak lefotóztattuk magunkat, mert anya kiadta ukázba, hogy látni szeretné, hogyan is festettem teljes díszben 😀 Apropó, apa mindenkinek előadta a műbalhét, hogy milyen igazságtalan az élet, hiába próbál felvágni a csinos és fiatal új asszonnyal, mindenki felismerte, hogy a lánya vagyok 😀
A vacsora nagyon finom volt, és nagy meglepetésemre kiadós is. Ez pozitív csalódás volt, mert amolyan pár falatnyi jelképes vacsorára számítottam, ehhez képest a desszert szégyenszemre már nem fért belém. Pedig finom volt…
Az estét végül is a főigazgatói irodában zártuk, némi laza beszélgetés keretében.
Remek este volt, észre sem vettem, olyan gyorsan hajnal lett. Azóta sem pakoltam el a ruhámat, mert bár útban van, de olyan jól esik újra és újra megsimogatni…
2. Sz. Napirendi pont: PhD
2009 február 28. | Szerző: *Buzavirag*
Végül csak elkészültem azzal a fránya cikkel. Persze pont határidőre – szó szerint, mert kb. 5 perccel azelőtt sikerült befejeznem, hogy el kellett küldenem. Hát erre most nem vagyok büszke, de a lényeg, hogy megvan 🙂
Azt hiszem, sikerülhetett volna jobban is, de majd meglátjuk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mások mit mondanak majd róla! Persze előbb még elő is kell adnom a konferencián, úgyhogy odébb van az még 😀
Szóval elküldtem a cikket tegnap 18.27-kor, majd sikeresen odaértem az Operába az Anyeginre (7-kor kezdődött). Nagyon tetszett, bár az első felvonást untam kicsit, de a második és a harmadik nagyon szép volt. Hiába, Csajkovszkij nagyon szép zenéket írt…A rendezés annyira nem fogott meg, eléggé modern volt, rettentő ronda ruhákkal. Viszont – bár nekem nem tetszett – el kell ismernem, hogy határozott és eredeti koncepciója volt, ami elismerést érdemel.
1. Sz. Napirendi Pont: Makkabetegség
2009 február 28. | Szerző: *Buzavirag*
A cicus köszöni szépen (a gazdi nemkülönben!) mindenkinek az együttérzést! Nagyon ránkfért 🙁
A jó hír, hogy jobban van, enni eszik, kapott egy csomó gyógyszert. Viszont azóta egyszer sem ment ki a garázsból, ami azért elárulja, hogy nincs jó bőrben. Alig várom, hogy láthassam, ma megyek ki a családhoz.
A rossz hír, hogy megvan a diagnózis, és macska AIDS-e van 🙁 Az orvos azt mondta, hogy egyelőre nem altatná el, de nem tud semmi biztosat mondani arról, hogy mennyi ideje van még :'(
Szóda cica, mi lesz veled?
2009 február 24. | Szerző: *Buzavirag*
Szóda cica súlyos beteg 🙁 Tegnap este még az sem volt biztos, hogy megéri-e a reggelt szegénykém. Vért hányt, anya berohant vele az ügyeletre. Ott kiderült, hogy gyakorlatilag nincs keringése, ki van hűlve és azért nem tud enni, mert rettenetes állapotban van a szája belülről :'(
Most bent tartják pár napig, hátha kicsit jobb állapotba kerül és akkor legalább vért tudnak venni tőle, hogy megnézzék.
Tudom én már rég, hogy öreg már (14 éves) és beteg is, nyár óta csontsovány. De ez most akkor is nagyon szívenütött :'(
Szolgálati közlemény
2009 április 18. | Szerző: *Buzavirag*
A továbbiakban itt folytatom a blogolást:
http://kiskekvirag.blogspot.com/
Oldal ajánlása emailben
X